Miért nem hallasz meg? Miért nem látsz? Szenvedek, de te észre sem veszed.. Minden pillanatba azt kívánom apával lehetnék helyetted, bárcsak ott lettem volna az autóban, a balesetnél. Nem kellene egy ilyen anyával, aki -már egyszer eldobott- szenvednem. Miért nem veszel észre? Miért nem akarod meghallani a segély kiáltásom? Az isten szerelmére, hiszen még gyerek vagyok, tizenhét éves, az lenne a dolgod, hogy törődj velem nem fordítva, nem nekem kellene helyetted dolgoznom, nem nekem kellene helyetted a háztartást vinnem.. Hiszen elhagytál már egyszer egy férfi miatt, most ugyanezt teszed csak az emlékéért ? Kérlek szólj hozzám, kérdezd meg milyen volt a ma az iskola? Kérlek csak szólj hozzám.. Hadd meséljek, ne zárkózz be, mert megőrülök egyedül.. Nem birok némán élni tovább.. 

 

Láthatatlanul élem az életem, az egyetlen ember aki szeretett már nincs többé, és ez is az én hibám.. Értem tartott azon a téli fagyos estén.. de nem ért már oda, csak ez a nő, aki előtte és azóta is csak magával foglalkozik, három kínokkal teli év telt el.. abból egy éve, a szeretője is lelépett, az azt jelenti két évük volt együtt kicsinálni.. Két évig bántani, de mi a rosszabb? A testi vagy a lelki félelem? Amikor terrorban tartanak, vagy szíjat hasítanak rajtad? Az egyik gyorsabban játszódik le, mint a másik, viszont örökre megmarad az érzés.. Kise tudod tépni a szívedből, az agyadból, a testedből azt a fájdalmat..  

Megosztás a facebookon