Láthatatlan

Vajon mikor jön rá valaki arra, hogy nem fog már vissza jönni soha, az elhagyó fél?

Nem akar itt lenni, nem akar már hozzá tartozni!

Miért nem tudja egy év után felfogni és tovább lépni? Tovább.. Elengedni és a jövőnkre koncentrálni, mert mi vagyunk már csak ketten.. De mintha én nem is lennék, megfújt  a gyötrődése, a szenvedése, az állandó alvás mániája, mindent nekem kell csinálnom helyette. Mitől lett ennyire függő? Hiszen folyton bántotta testileg, lelkileg csupa vér és seb, undorodom ettől! Nem akarok ezeket az emlékeket, azt akarom tűnjön el teljesen az életünkből! Életem, legszebb napja mikor kilépett a ház ajtaján, vissza se nézett csak ment valami cafkával az oldalán! Nincs több fájdalom, nincs több heg, mert anyám képtelen volt megvédeni.. Azok után, mennyit szenvedtem miatt, még mindig képes  ő miatta sírni éjjelente! Mi ez ha nem függőség? Minden nap egy újabb dózis emelésért könyörögsz és gyötrődsz, ha nem kapod meg. Ha bántalmaznak akár lelkileg akár testileg örökre megmarad, a vér íze a szádban! 

 

Megosztás a facebookon