Miért nem hallasz meg? Miért nem látsz? Szenvedek, de te észre sem veszed.. Minden pillanatba azt kívánom apával lehetnék helyetted, bárcsak ott lettem volna az autóban, a balesetnél. Nem kellene egy ilyen anyával, aki -már egyszer eldobott- szenvednem. Miért nem veszel észre? Miért nem akarod meghallani a segély kiáltásom? Az isten szerelmére, hiszen még gyerek vagyok, tizenhét éves, az lenne a dolgod, hogy törődj velem nem fordítva, nem nekem kellene helyetted dolgoznom, nem nekem kellene helyetted a háztartást vinnem.. Hiszen elhagytál már egyszer egy férfi miatt, most ugyanezt teszed csak az emlékéért ? Kérlek szólj hozzám, kérdezd meg milyen volt a ma az iskola? Kérlek csak szólj hozzám.. Hadd meséljek, ne zárkózz be, mert megőrülök egyedül.. Nem birok némán élni tovább.. 

 

Láthatatlanul élem az életem, az egyetlen ember aki szeretett már nincs többé, és ez is az én hibám.. Értem tartott azon a téli fagyos estén.. de nem ért már oda, csak ez a nő, aki előtte és azóta is csak magával foglalkozik, három kínokkal teli év telt el.. abból egy éve, a szeretője is lelépett, az azt jelenti két évük volt együtt kicsinálni.. Két évig bántani, de mi a rosszabb? A testi vagy a lelki félelem? Amikor terrorban tartanak, vagy szíjat hasítanak rajtad? Az egyik gyorsabban játszódik le, mint a másik, viszont örökre megmarad az érzés.. Kise tudod tépni a szívedből, az agyadból, a testedből azt a fájdalmat..  

Megosztás a facebookon

Láthatatlan

Vajon mikor jön rá valaki arra, hogy nem fog már vissza jönni soha, az elhagyó fél?

Nem akar itt lenni, nem akar már hozzá tartozni!

Miért nem tudja egy év után felfogni és tovább lépni? Tovább.. Elengedni és a jövőnkre koncentrálni, mert mi vagyunk már csak ketten.. De mintha én nem is lennék, megfújt  a gyötrődése, a szenvedése, az állandó alvás mániája, mindent nekem kell csinálnom helyette. Mitől lett ennyire függő? Hiszen folyton bántotta testileg, lelkileg csupa vér és seb, undorodom ettől! Nem akarok ezeket az emlékeket, azt akarom tűnjön el teljesen az életünkből! Életem, legszebb napja mikor kilépett a ház ajtaján, vissza se nézett csak ment valami cafkával az oldalán! Nincs több fájdalom, nincs több heg, mert anyám képtelen volt megvédeni.. Azok után, mennyit szenvedtem miatt, még mindig képes  ő miatta sírni éjjelente! Mi ez ha nem függőség? Minden nap egy újabb dózis emelésért könyörögsz és gyötrődsz, ha nem kapod meg. Ha bántalmaznak akár lelkileg akár testileg örökre megmarad, a vér íze a szádban! 

 

Megosztás a facebookon

Kezdetek 

Világ életemben én akartam lenni 

a nő,

akiért érdemes élni,

a nő,

akiért egy férfi képes bármivé változni,

a nő,

aki nem fél semmitől,

a nő

aki kitűnik a tömegből..

Valóban ilyen akartam lenni?

Vagy csak rám erőltették ezt is? 

Ehhez képest úgy érzem magam, mint egy szürke kisegér..

Igaz megkapom a figyelmet, de ez mégsem olyan, mint elképzeltem, ebben a torz világban.. 

Mi változott meg ennyire bennem? Miért akarok elbújni a takaró alá, hogy senki se lásson? Talán csak védeni akarom magam.. De mégis mitől? 

A csalódástól?

Lehetetlen, ezt jól tudom..

Mégis minden percben menekülők

Úgy érzem darabokra hull az életem, de én vagyok aki ezt teszem és végig nézem... 

Megosztás a facebookon